Maxvell Igan - Az ébredés

Ha van időd, nézdd végig - érdemes, érdekes, elgondolkodtató.

Meditáció - szimbólumok - segítés

Annak idején első meditációinkat egymást segítve éltük át. Meditatív zenére - az összejött társaságunkkal - együtt meditáltunk. Először csak azt gyakoroltuk, hogy hogy tudunk ellazulni, később különböző meditációban elhangzott feladatokat végeztünk el. Mindig követte ezeket az együttléteket egy "kibeszélés", megbeszéltük ki mit érzett, mit gondolt, milyen képet látott. Ezeket a látomásokat, megéléseket megbeszéltük, és egy nagyon fontos dologra jöttünk rá.

A meditációban jött képek mindig szimbólumokkal üzentek nekünk. Soha nem konkrét dolgok jöttek elő, mindig hangulatok, történések, színek, illatok stb. Azt is megállapítottuk, hogy mindenkinek a saját "nyelvén" üzennek az "álmok", akár álmodunk, akár meditálunk.

Hogy könnyebb legyen megérteni, mondok egy példát.

Előző bejegyzéseim között szerepelt egy pszichológiai teszt, amit mindenki elvégezhet - egyszer - önmagán.

Abban is találkoztunk egy "öreg emberrel" - halállal, ott is volt állat, ami a szerelmünket jelképezte stb.

De amíg számomra egy öreg ember szánalmat, sajnálatot jelent, addig másnak ellenséget.

A szimbólumok értelmezésében vannak általános képek, jelentések, és vannak egyéniek.

Ezért a szimbólumok jelentésének megfejtésénél mindig vegyük figyelembe a másik ember érzelmeit, helyzetét, milyen körülmények között "üzentek" neki stb.

Később, ha már kellő tapasztalattal rendelkezünk ezek megfejtésében, akkor hallgassunk mindig az első gondolatunkra, érzésünkre - általában az a helyes út.

De ami a legfontosabb, soha nem szabad megijeszteni társunkat, akinek igyekszünk segíteni, hiszen soha nem biztos a megfejtés, mindig csak találgatás, véletlen ráhibázás.

Helyette javaslom az elbeszélgetést, a jól megcsócsálását a dolognak. Lehet, hogy éppen egy általunk kimondott szó, vagy hangszín vagy illat segíti barátunkat, társunkat a megoldásban.

Nagyon-nagyon fontosnak tartom, hogy - mivel társas lényeknek születtünk - sokat kommunikáljunk egymással, és azzal segítsük egymást, hogy beszélünk a problémákról, hogy nem söprögetünk a szőnyeg alá, hogy szembe merünk nézni a saját és mások gondjaival. Lehet, hogy nekünk nem is lenne fontos, elmennénk mellette, de a másik embernek ez érzelmi tragédiát okoz.

Van még valami, ami a legfontosabb. Ha társunk, barátunk bajban van, ne "akarjunk" segíteni. Legyünk mellette, hallgassuk meg, de ne várjuk el, hogy a mi általunk megfogalmazott megoldás lehet csak a jó! Ne akarjuk átvenni mások baját, problémáját. Azzal segítünk a legtöbbet, ha adjuk magunkat, de nem irányítunk.
Párom azt szokta mondani, hogy ott állunk a gödör szélén, nyújtjuk a kezünket, de meg kell várnunk, amíg ő is ki akar jönni a gödörből! Akkor pedig, ha ki akar jönni, teljes vállszélességgel álljunk mellé. Erőszakkal nem tudunk segíteni!
Mindig vegyük megtiszteltetésnek, ha hozzánk fordul bárki a saját "nyavalyájával", mert neki az fontos! Örüljünk, ha segíthettünk valakinek - egyszer majd mi is visszakapjuk :-)

Valóban így van. Mi segítünk másoknak, mások segítenek nekünk!

Betegség

Elnézést kell kérnem az érdeklődőktől. Egy hétig vigyáztam az unokámra, aki beteg volt. Köhögés, nátha, stb. A múlt hét végén együtt jöttünk haza. A párom arra panaszkodott már pénteken, hogy fáj a torka.

Vasárnapra én is elkezdtem köhögni, belázasodtam és hétfőre jó náthás is lettem. Semmi más nem hiányzott, csak az ágyikó és hogy csak az "ürességre" gondolhassak :-).

Unokázáskor egyébként elfelejtem "magamat" és csak rá koncentrálok - tudom nem egészen helyes módon.

Főleg ha beteg a drágám, akkor nekem teljes egészében adni "kell" magamat, hogy hamar felépüljön. Olyankor megszűnik bennem minden, csak egy "feladat" ösztönöz és ez ő.

Így történhetett meg az, hogy mára már mindkettőnkben - Imrével - teljesen egészében elhatalmasodtak a bacik, vagy vírusok. (Párom alszik egész nap és nyalogatja sebeit, mint egy férfi általában :-O )

Ígérem, hogy folytatom pár nap múlva amit elkezdtem, de egy kicsit még lábadoznom, erőt kell gyűjtenem hozzá.

Gondolom ebben az időszakban nem csak én, de sokan mások is betegeskednek. Türelem tehát, nemsokára jön a tavasz és kisüt a nap is :-)

Bevezetés - kicsit magamról

Amikor kisgyermek voltam, katolikus neveltetésben részesültem. Annak minden velejárója megtörtént velem - hittan oktatás, első áldozás, bérmálkozás. Ott megmutattak nekem, egy világot, ahol a vallás szereplői szinte életre keltek, ahol megtudtam miként keletkezett a világ. Mikor már minden a helyére került gyermeki gondolataimban, elkezdtem az iskolát.

Legnagyobb megdöbbenésemre, egész más képet kaptam a világ keletkezéséről - és kissé megzavarodtam.

Kételyek között éltem több évtizedig. Egyre jobban elfogadtam a materialista nézetek. De mindig hiányzott valami - amit nem tudtam megmagyarázni.

Már felnőtt voltam, mikor először találkoztam egy másképp gondolkodó "csapattal". Ekkor hallottam először az ezoteriáról, a módszerekről, a vissza a természethez jelmondattal stb.

Mint minden útkereső, az információk szinte áradtak felém. Az irányzatok között nagyon nehéz választani, főleg, ha tapasztalatlan az ember. Szerencsére olyan emberek álltak mellettem, akikkel rengeteget tudtam "közös gondolkodni".

Az első - számomra teljesen ismeretlen lehetőségeket mutatott meg - az agykontroll.

Győrben végeztem Domján László tanítványaként. Az első pár nap nagyon tetszett, bebizonyosodott, hogy valami más is működik, nem csak amit meg tudunk magyarázni. Aztán - talán - a 3. napon jött el egy olyan feladat, amelyben egy másik ember fejébe kellett "bemenni" és rajta keresztül látni, gondolkodni. Ekkor megijedtem és kivonultam a teremből. 

(Egy másik alkalommal vissza fogok még térni az agykontrollra. Arra, hogy mit is tanított nekem?)

Egy természetgyógyászati rendelőben dolgoztam - és mondhatom nagyon élveztem. Csodálatos emberekkel ismerkedhettem meg, és a természetgyógyászat rengeteg irányzatát volt lehetőségem elsajátítani. Kínai, litván, indiai stb. gyógyítók között nagy kihívás "dolgozni". Elvégeztem a Yumeho masszás technikát. Elég elfogadható szinten műveltem az eszperantót. Mivel orvos volt a főnökünk, megtanultan a sterilizálást, stb.

Megismerkedtünk Bruno Gröning tanításaival, és ennek kapcsán elkezdtünk meditálni. Igaz, nem sokat tudtunk még a lényegéről, de egyre többen jártak hozzánk - hiszen izgalmas, tartalmas együttlétek voltak.

Mostani férjem - nem csak mint feltaláló - hanem mint aura látó, életmód tanácsadó is beírta magát a "történelembe". Az ő segítségével megismertem az aura látás rejtelmeit.

Nagy kedvvel jártam be a "munkahelyemre", ami majdnem az otthonom volt. A városban nagyon sok követője volt (van) az UFO-knak. Az első UFO-s találkozó is a mi szervezésünkben került megrendezésre.

Utolsónak itt ismerkedtem meg a Pránanadival. Olyannyira, hogy 10 évig tanultam, fejlődtem általa és tanítottam a tanít.

(Erről is fogok még részletesen írni később, mert nagyon izgalmas téma.)

Átformálódott a gondolkodásom, belemélyedtem az okkult tudományokba. De a helyem, a világnézetem "elveszett". Hol az igazság, hol van a saját hitem?

Pár évig teljesen elzárkóztam mindentől, hogy megtaláljam a saját utam.

Igen, valahol ezek között van az igazság - az én igazságom!

Azt gondolom, hogy mindenki másik úton halad, más mankókat használ, de a cél ugyanaz: a Teremtőhöz közel kerülni, visszajutni hozzá, az egészbe.

Ma már talán dereng valami az alagút végén, talán visszanyerem a saját hitem, a hovatartozásom és uticélom.

(Fogok még erről is hangosan meditálgatni, ha másért nem, hát magamért.)

Javaslom mindenkinek, hogy igyekezzen megtalálni a saját módszerét, a saját mankóját - amíg szükségét érzi - és tegyen is ezért! Ne szégyelljen segítséget kérni! Lehet, hogy csak az út végén, de mindenképpen találkozni fogunk :-)