Cseperke kiabál

Tündéri, édes, aranyos kislány Cseperke. Szőke haja hullámzik mint a búzamező.
Cseperke nagyon szerette volna, ha sok-sok barátja van. El is határozta, hogy keres magának barátokat.
Találkozott Manócskával, egy kisfiúval.
Jó hangosan kiáltott:
Akarsz a barátom lenni?
Manócska meglepődött, körülnézett és miután rájött hogy hozzá szólt kiabálva a kislány, elfordította a fejét.
Cseperke nagyon szomorú lett - mit csináltam rosszul? -törte a fejét erősen.
Örömmel látta, hogy Gidácska, egy édes hasonló korú kislány játszik a játszótéren.
Akarsz a barátom lenni? - kiabált rá a kislányra.
Gidácska morcosan vissza nézett és azt válaszolta: NEM!
Cseperke szeméből kijöttek a könnyek, hisztizni kezdett, mérgelődött és még hangosabban kiabált - miért nem akar senki a barátom lenni?
Meghallotta sírását, toporzékolását egy kedves kiskutya, Bodri.
Figyelj ide Cseperke - szólt nagyon halkan a Gomba hozzá.
Cseperge alig hallotta, de kíváncsi lett mit akar mondani neki Cseperke. Abbahagyta a hisztit.
Ha úgy kiabálsz, hogy eladod a házat, és toporzékolsz, mindenki azt fogja gondolni, hogy ilyen kiabálós, hisztis kislány nélkül boldogabb az élet. Senki nem akar majd a barátod lenni.
Szerintem beszélj természetesen, úgy is meg fogják hallani ha szólsz. Légy türelmes, és legfőképpen hagyd abba a haszontalan hisztiket.
Cseperke elgondolkodott és elhatározta, hogy ezentúl másképp csinál mindent.
Mikor másnap találkozott Manócskával, szép lassan oda ment hozzá, és kedvesen, mosolyogva azt kérdezte - játszanál velem egy kicsit?
Manócska ránézett és azt válaszolta - persze, igen.
Nagyon boldogan játszottak együtt egész délután.
Másnap a játszótéren örömmel látta, hogy Gidácska hintázik.
Cseperke oda ment Gidácskához, és a mellette lévő hintába ült.
Gidácska, van kedved homokozni?
Gidácska azt válaszolta: persze, jó.
Együtt homokoztak egészen estig.
Cseperke nagyon boldog volt, és rájött arra, hogy a hisztivel nem ér semmit, csak elriasztja maga mellől a gyerekeket.
Ettől kezdve sokat játszottak együtt Manócskával, Gidácskával, és Bodri kutyussal.

Cseperke verekszik

Cseperke egy napon nagyon nyűgösen ébredt.
Semmi nem akart sikerülni neki, mérgelődött és veszekedett az Anyukájával.
Anyukája azt gondolta, hogy jót fog tenni neki, ha egy kicsit kiviszi a játszótérre.
A játszótéren játszott egymással Manócska a kisfiú és Bodri kutyuska.
Szemmel láthatóan nagyon jó el voltak egymással. Manócska faágat dobált, Bodri pedig boldogan szaladt utána, elkapta és visszahozta neki.
Cseperke egy darabig figyelte őket, aztán egy óvatlan pillanatban elvette Manócskától a faágat.
Manócska hiába kérte, hogy adja vissza, nem adta. Mérges volt és nem akarta, hogy a többiek jól érezzék magukat.
De Manócska tovább kérlelte, és nyúlt érte.
Ekkor valami nagyon nagy butaságot csinált Cseperke. Megütötte Manócskát.
Manócska keservesen elkezdett sírni, nem értette miért bántotta Cseperke.
Bodri kutya szomorúan nézte kis gazdáját, ahogyan potyogtak a könnyei.
Miért bántottad Manócskát? Nem szép dolog másokat bántani - szólt oda Cseperkének.
Cseperke ekkor már nagyon megbánta a dolgot, elszégyellte magát.
Gondolkodott mit tegyen, mire kitalálta, hogy nem elég bocsánatot kérni, jóvá is kell tenni a hibát.
Oda ment Manócskához, visszaadta a faágat, és bocsánatot kért. Soha többé nem fogok verekedni. Annyira rossz látni, hogy sírsz és bánatot okoztam neked! Ne haragudj - mondta.
Manócska felnézett, abba hagyta a sírást és azt mondta: rendben van. Ha mégegyszer ilyen butaságot csinálsz, akkor nem leszek többé a barátod!
Gyere dobáljunk együtt fadarabokat Bodrinak.
Így hát együtt dobálták a faágakat és Bodri nagyon boldog volt.
Egészen addig játszottak együtt hárman, amíg Cseperke Anyukája szólt, hogy most már menni kell vacsorázni.
Integettek egymásnak és elhatározták, hogy legközelebb is együtt fognak játszani.

Cseperke kiabál

Tündéri, édes, aranyos kislány Cseperke. Szőke haja hullámzik mint a búzamező.

Cseperke nagyon szerette volna, ha sok-sok barátja van. El is határozta, hogy keres magának barátokat.

Találkozott Manócskával, egy kisfiúval.

Jó hangosan kiáltott:

Akarsz a barátom lenni?

Manócska meglepődött, körülnézett és miután rájött hogy hozzá szólt kiabálva a kislány, elfordította a fejét.

Cseperke nagyon szomorú lett - mit csináltam rosszul? -törte a fejét erősen.

Örömmel látta, hogy Gidácska, egy édes hasonló korú kislány játszik a játszótéren.

Akarsz a barátom lenni? - kiabált rá a kislányra.

Gidácska morcosan vissza nézett és azt válaszolta: NEM!

Cseperke szeméből kijöttek a könnyek, hisztizni kezdett, mérgelődött és még hangosabban kiabált - miért nem akar senki a barátom lenni?

Meghallotta sírását, toporzékolását egy kedves kiskutya, Bodri.

Figyelj ide Cseperke - szólt nagyon halkan a Gomba hozzá.

Cseperge alig hallotta, de kíváncsi lett mit akar mondani neki Cseperke. Abbahagyta a hisztit.

Ha úgy kiabálsz, hogy eladod a házat, és toporzékolsz, mindenki azt fogja gondolni, hogy ilyen kiabálós, hisztis kislány nélkül boldogabb az élet. Senki nem akar majd a barátod lenni.

Szerintem beszélj természetesen, úgy is meg fogják hallani ha szólsz. Légy türelmes, és legfőképpen hagyd abba a haszontalan hisztiket.

Cseperke elgondolkodott és elhatározta, hogy ezentúl másképp csinál mindent.

Mikor másnap találkozott Manócskával, szép lassan oda ment hozzá, és kedvesen, mosolyogva azt kérdezte - játszanál velem egy kicsit?

Manócska ránézett és azt válaszolta - persze, igen.

Nagyon boldogan játszottak együtt egész délután.

Másnap a játszótéren örömmel látta, hogy Gidácska hintázik.

Cseperke oda ment Gidácskához, és a mellette lévő hintába ült.

Gidácska, van kedved homokozni?

Gidácska azt válaszolta: persze, jó.

Együtt homokoztak egészen estig.

Cseperke nagyon boldog volt, és rájött arra, hogy a hisztivel nem ér semmit, csak elriasztja maga mellől a gyerekeket.

Ettől kezdve sokat játszottak együtt Manócskával, Gidácskával, és Bodri kutyussal.

Mese az első

Elsőnek - mert nálam most ő áll az elején a rangsorban - íme egy mesécske. Az unokámnak Grétikémnek ötlöttem ki, nevelési célzattal.

Cseperke unatkozik

Cseperke Anyukája egy napon megbetegedett. Fájt a foga, levert volt és feszült. Nehezére esett bármit is csinálni.

Cseperke nógatta, hogy játszunk, hogy együtt csináljunk várat a kockából. Egész délelőtt csak nyaggatta Anyukáját. Anyukája nagyon elfáradt és ebéd után lefeküdt egy kicsit pihenni.

Cseperke továbbra sem hagyta békén Anyukáját.

Na, gyere játsszál velem, na ne feküdj az ágyon! - unatkozom egyedül!

Ekkor az Anyuka elaludt.

Cseperke hiába szólongatta, nem válaszolt.

Mit is kéne csinálni, hogy ne unatkozzak?

Meg van. Előveszek egy csomó játékot és úgy csinálok mint Anya.

Főzni fogok, megetetem a Babámat, sétáltatom.

Elgondolta Cseperke, ha Anya felébred ő fog neki mesélni. Hagyni fogja had pihenjen.

Észre sem vette milyen hamar elröpült az idő, olyan sok játék került a kezébe. Rengeteg olyan játék is volt a kosárba, a szekrénybe, amelyekkel már nagyon régen játszott.

Mikor Anya felébredt, jobban volt. Meglátta a hatalmas rendetlenséget, és elszomorodott.

Mire lesz itt rend!

Anya ne légy szomorú, én fogok elpakolni, és a végén én fogok neked ma mesélni! - mondta boldogan Cseperke. Te pedig meg fogsz gyógyulni hamar, mert most én foglak ápolni téged!

Elő is vette a hallgatóját, a receptes papírját, a lázmérőt és azt játszották, hogy ő most a doktor néni.

Anya nagyon boldog volt, hogy ilyen szorgalmas aranyos kislánya van.

Meg is ölelgette nagyon és szívében nagy-nagy elégedettség volt. Büszke volt Cseperkére.

Cseperke nagyon hamar eltett minden játékot a helyére.

Mikor este lefeküdt, arra gondolt, hogy nem is érdemes unatkozni, hiszen olyan sok-sok játék van ami izgalmas.

Ezentúl mikor Anya nem ér rá, vagy fáradt, egyedül fogok játszani gondolta és arról álmodott, hogy egy hatalmas játszótéren játszik a babáival, egyedül.

Szép álom volt.