Hála a nadinak? :-)

Pár szóval még szeretnék hozzászólni a Pránanadihoz. 

Mindig éreztem, hogy több van benne, mint "egyszerű" gyógyítás - és ez tanításaim alkalmával hangoztattam is eleget. Az élet bebizonyítja, hogy mennyire így van. Megváltozott a rezgés körülöttem, megváltozott az életszemléletem és bár most szüneteltetem a tanítást, azért rendszeresen alkalmazom a tanult technikát családom és magam fizikai és mentális problémáink megoldásában.

Ugye nem mondok újat azzal, ha a nehéz gazdasági helyzet miatt az életszínvonalunk egyre nehezebbé válik. Sokszor óriási gondot jelent a mindennapjainkhoz szükséges élelem stb. előteremtése. Folyamatosan hallom, hogy elvesztette a munkáját stb. Nos ezzel én is így vagyok, már nagyon sok éve. Amikor valami munkához jutok, azt igyekszik nagyon megbecsülni, hiszen a létem függ tőle.

Saját példám a minta, hogy amikor nagyon nagy szükségem van megoldásra, pénzre valahogy mindig kapok segítséget. :-) Bár mindig csak annyi lehetőséget kapok, amennyi a leginkább szükséges. Se többet, se kevesebbet. Mi ez, ha nem odafigyelés a "föntiektől"? Mi ez, ha nem gondoskodás? Mi ez, ha nem szeretet, üzenet, hogy van még itt dolgom? 

Tanítványainknak gyakran meséltem el a következő történetet:

Egy társunk rendszeresen horgászott, nagyon szeretett időtöltése volt és gyakran meghívott barátokat halvacsorára, bográcsolásra. Egy alkalommal, mikor éppen elvégezte a pránanadit, horgászvacsorára voltunk meghívottak.

Csodálatos dolog történt! Egy halat sem tudott kifogni - pedig ez egy jó, gyakorlott horgásznál elképzelhetetlen. A bográcsban viszont forrt a finom csülök pörkölt. Teljesen összeomlott, mérgelődött.

Ekkor szembesülni volt kénytelen a következővel: A nadi nem engedi a pazarlást. Megad mindent, amire szükségünk van. Ha éhes lett volna a társaság akkor biztosan kifogta volna élete legnagyobb halát. De! A bográcsban főtt a vacsora, szükségtelen volt hozzá a hal - az csak az egonak kellett volna! :-)

Ez a példa nagyon gyakran eszembe jut, tanulságos.

A "másképp" gondolkodók megértik, hogy vigyázni kell a Földre, minden élőlényre. Nem engedhetjük meg magunknak a pazarlást, de amire valóba szükségünk van, azt mindig meg fogjuk kapni! Persze, ha mértékletesek tudunk maradni, hűek a hitünkhöz és teszünk is valamit lelkünk tisztán tartásáért.

Ez a nadi, (az ENERGIA és nem a tanító személyének köszönhető) ez az a valami, amiért örökké hálát érzek és megtisztelve érzem magam, hogy megismerkedhettem vele. Tanít még alázatosságra, hitre, és sorolhatnám a végtelenig, A szavakat úgy is csak az érti meg, aki mögé képes nézni  - remélem sokan vagyunk így!

(Most karácsony előtt teljes reménytelenségemben kaptam egy jó hírt, lesz egy kevés munkám, nekem is lehet csodás ünnepem! :-)