Annak idején első meditációinkat egymást segítve éltük át. Meditatív zenére - az összejött társaságunkkal - együtt meditáltunk. Először csak azt gyakoroltuk, hogy hogy tudunk ellazulni, később különböző meditációban elhangzott feladatokat végeztünk el. Mindig követte ezeket az együttléteket egy "kibeszélés", megbeszéltük ki mit érzett, mit gondolt, milyen képet látott. Ezeket a látomásokat, megéléseket megbeszéltük, és egy nagyon fontos dologra jöttünk rá.
A meditációban jött képek mindig szimbólumokkal üzentek nekünk. Soha nem konkrét dolgok jöttek elő, mindig hangulatok, történések, színek, illatok stb. Azt is megállapítottuk, hogy mindenkinek a saját "nyelvén" üzennek az "álmok", akár álmodunk, akár meditálunk.
Hogy könnyebb legyen megérteni, mondok egy példát.
Előző bejegyzéseim között szerepelt egy pszichológiai teszt, amit mindenki elvégezhet - egyszer - önmagán.
Abban is találkoztunk egy "öreg emberrel" - halállal, ott is volt állat, ami a szerelmünket jelképezte stb.
De amíg számomra egy öreg ember szánalmat, sajnálatot jelent, addig másnak ellenséget.
A szimbólumok értelmezésében vannak általános képek, jelentések, és vannak egyéniek.
Ezért a szimbólumok jelentésének megfejtésénél mindig vegyük figyelembe a másik ember érzelmeit, helyzetét, milyen körülmények között "üzentek" neki stb.
Később, ha már kellő tapasztalattal rendelkezünk ezek megfejtésében, akkor hallgassunk mindig az első gondolatunkra, érzésünkre - általában az a helyes út.
De ami a legfontosabb, soha nem szabad megijeszteni társunkat, akinek igyekszünk segíteni, hiszen soha nem biztos a megfejtés, mindig csak találgatás, véletlen ráhibázás.
Helyette javaslom az elbeszélgetést, a jól megcsócsálását a dolognak. Lehet, hogy éppen egy általunk kimondott szó, vagy hangszín vagy illat segíti barátunkat, társunkat a megoldásban.
Nagyon-nagyon fontosnak tartom, hogy - mivel társas lényeknek születtünk - sokat kommunikáljunk egymással, és azzal segítsük egymást, hogy beszélünk a problémákról, hogy nem söprögetünk a szőnyeg alá, hogy szembe merünk nézni a saját és mások gondjaival. Lehet, hogy nekünk nem is lenne fontos, elmennénk mellette, de a másik embernek ez érzelmi tragédiát okoz.
Van még valami, ami a legfontosabb. Ha társunk, barátunk bajban van, ne "akarjunk" segíteni. Legyünk mellette, hallgassuk meg, de ne várjuk el, hogy a mi általunk megfogalmazott megoldás lehet csak a jó! Ne akarjuk átvenni mások baját, problémáját. Azzal segítünk a legtöbbet, ha adjuk magunkat, de nem irányítunk.
Párom azt szokta mondani, hogy ott állunk a gödör szélén, nyújtjuk a kezünket, de meg kell várnunk, amíg ő is ki akar jönni a gödörből! Akkor pedig, ha ki akar jönni, teljes vállszélességgel álljunk mellé. Erőszakkal nem tudunk segíteni!
Mindig vegyük megtiszteltetésnek, ha hozzánk fordul bárki a saját "nyavalyájával", mert neki az fontos! Örüljünk, ha segíthettünk valakinek - egyszer majd mi is visszakapjuk :-)
Párom azt szokta mondani, hogy ott állunk a gödör szélén, nyújtjuk a kezünket, de meg kell várnunk, amíg ő is ki akar jönni a gödörből! Akkor pedig, ha ki akar jönni, teljes vállszélességgel álljunk mellé. Erőszakkal nem tudunk segíteni!
Mindig vegyük megtiszteltetésnek, ha hozzánk fordul bárki a saját "nyavalyájával", mert neki az fontos! Örüljünk, ha segíthettünk valakinek - egyszer majd mi is visszakapjuk :-)
Valóban így van. Mi segítünk másoknak, mások segítenek nekünk!
