Bevezetés - kicsit magamról

Amikor kisgyermek voltam, katolikus neveltetésben részesültem. Annak minden velejárója megtörtént velem - hittan oktatás, első áldozás, bérmálkozás. Ott megmutattak nekem, egy világot, ahol a vallás szereplői szinte életre keltek, ahol megtudtam miként keletkezett a világ. Mikor már minden a helyére került gyermeki gondolataimban, elkezdtem az iskolát.

Legnagyobb megdöbbenésemre, egész más képet kaptam a világ keletkezéséről - és kissé megzavarodtam.

Kételyek között éltem több évtizedig. Egyre jobban elfogadtam a materialista nézetek. De mindig hiányzott valami - amit nem tudtam megmagyarázni.

Már felnőtt voltam, mikor először találkoztam egy másképp gondolkodó "csapattal". Ekkor hallottam először az ezoteriáról, a módszerekről, a vissza a természethez jelmondattal stb.

Mint minden útkereső, az információk szinte áradtak felém. Az irányzatok között nagyon nehéz választani, főleg, ha tapasztalatlan az ember. Szerencsére olyan emberek álltak mellettem, akikkel rengeteget tudtam "közös gondolkodni".

Az első - számomra teljesen ismeretlen lehetőségeket mutatott meg - az agykontroll.

Győrben végeztem Domján László tanítványaként. Az első pár nap nagyon tetszett, bebizonyosodott, hogy valami más is működik, nem csak amit meg tudunk magyarázni. Aztán - talán - a 3. napon jött el egy olyan feladat, amelyben egy másik ember fejébe kellett "bemenni" és rajta keresztül látni, gondolkodni. Ekkor megijedtem és kivonultam a teremből. 

(Egy másik alkalommal vissza fogok még térni az agykontrollra. Arra, hogy mit is tanított nekem?)

Egy természetgyógyászati rendelőben dolgoztam - és mondhatom nagyon élveztem. Csodálatos emberekkel ismerkedhettem meg, és a természetgyógyászat rengeteg irányzatát volt lehetőségem elsajátítani. Kínai, litván, indiai stb. gyógyítók között nagy kihívás "dolgozni". Elvégeztem a Yumeho masszás technikát. Elég elfogadható szinten műveltem az eszperantót. Mivel orvos volt a főnökünk, megtanultan a sterilizálást, stb.

Megismerkedtünk Bruno Gröning tanításaival, és ennek kapcsán elkezdtünk meditálni. Igaz, nem sokat tudtunk még a lényegéről, de egyre többen jártak hozzánk - hiszen izgalmas, tartalmas együttlétek voltak.

Mostani férjem - nem csak mint feltaláló - hanem mint aura látó, életmód tanácsadó is beírta magát a "történelembe". Az ő segítségével megismertem az aura látás rejtelmeit.

Nagy kedvvel jártam be a "munkahelyemre", ami majdnem az otthonom volt. A városban nagyon sok követője volt (van) az UFO-knak. Az első UFO-s találkozó is a mi szervezésünkben került megrendezésre.

Utolsónak itt ismerkedtem meg a Pránanadival. Olyannyira, hogy 10 évig tanultam, fejlődtem általa és tanítottam a tanít.

(Erről is fogok még részletesen írni később, mert nagyon izgalmas téma.)

Átformálódott a gondolkodásom, belemélyedtem az okkult tudományokba. De a helyem, a világnézetem "elveszett". Hol az igazság, hol van a saját hitem?

Pár évig teljesen elzárkóztam mindentől, hogy megtaláljam a saját utam.

Igen, valahol ezek között van az igazság - az én igazságom!

Azt gondolom, hogy mindenki másik úton halad, más mankókat használ, de a cél ugyanaz: a Teremtőhöz közel kerülni, visszajutni hozzá, az egészbe.

Ma már talán dereng valami az alagút végén, talán visszanyerem a saját hitem, a hovatartozásom és uticélom.

(Fogok még erről is hangosan meditálgatni, ha másért nem, hát magamért.)

Javaslom mindenkinek, hogy igyekezzen megtalálni a saját módszerét, a saját mankóját - amíg szükségét érzi - és tegyen is ezért! Ne szégyelljen segítséget kérni! Lehet, hogy csak az út végén, de mindenképpen találkozni fogunk :-)