Cseperke verekszik

Cseperke egy napon nagyon nyűgösen ébredt.
Semmi nem akart sikerülni neki, mérgelődött és veszekedett az Anyukájával.
Anyukája azt gondolta, hogy jót fog tenni neki, ha egy kicsit kiviszi a játszótérre.
A játszótéren játszott egymással Manócska a kisfiú és Bodri kutyuska.
Szemmel láthatóan nagyon jó el voltak egymással. Manócska faágat dobált, Bodri pedig boldogan szaladt utána, elkapta és visszahozta neki.
Cseperke egy darabig figyelte őket, aztán egy óvatlan pillanatban elvette Manócskától a faágat.
Manócska hiába kérte, hogy adja vissza, nem adta. Mérges volt és nem akarta, hogy a többiek jól érezzék magukat.
De Manócska tovább kérlelte, és nyúlt érte.
Ekkor valami nagyon nagy butaságot csinált Cseperke. Megütötte Manócskát.
Manócska keservesen elkezdett sírni, nem értette miért bántotta Cseperke.
Bodri kutya szomorúan nézte kis gazdáját, ahogyan potyogtak a könnyei.
Miért bántottad Manócskát? Nem szép dolog másokat bántani - szólt oda Cseperkének.
Cseperke ekkor már nagyon megbánta a dolgot, elszégyellte magát.
Gondolkodott mit tegyen, mire kitalálta, hogy nem elég bocsánatot kérni, jóvá is kell tenni a hibát.
Oda ment Manócskához, visszaadta a faágat, és bocsánatot kért. Soha többé nem fogok verekedni. Annyira rossz látni, hogy sírsz és bánatot okoztam neked! Ne haragudj - mondta.
Manócska felnézett, abba hagyta a sírást és azt mondta: rendben van. Ha mégegyszer ilyen butaságot csinálsz, akkor nem leszek többé a barátod!
Gyere dobáljunk együtt fadarabokat Bodrinak.
Így hát együtt dobálták a faágakat és Bodri nagyon boldog volt.
Egészen addig játszottak együtt hárman, amíg Cseperke Anyukája szólt, hogy most már menni kell vacsorázni.
Integettek egymásnak és elhatározták, hogy legközelebb is együtt fognak játszani.